fbpx

PRIDE: Egyenjogúság – Pulzus közvéleménykutatás

A június világszerte a Pride, azaz az LMBTQ+ közösség önbecsülését, méltóságát és egyenlőségét hirdető mozgalom ünnepi időszaka. Ebből az alkalomból a Pulzus alkalmazásban tematikus kérdőívekkel igyekszünk majd felmérni felhasználóink véleményét, és honlapunkon heti rendszerességgel megjelenő cikksorozatunkban elemezzük az összegyűjtött adatokat.


Infó sarok: Mi az interszekcionalitás?

A kifejezést a fekete feminista és jogtudós, Kimberle Crenshaw alkotta meg annak leírására, hogy „a többszörösen kirekesztett identitású egyének hogyan tapasztalhatják meg a diszkrimináció többféle és egyedi formáját, amelyek nem értelmezhetők külön-külön” (Crenshaw, 1989). Alapvetése, hogy az egyes identitáscsoportoknak (pl. nők, feketék, melegek) sem céljaik, sem pedig az általuk megélt megkülönböztetés típusa és mértéke (pl. szexizmus, rasszizmus, homofóbia) nem egyértelműen elkülöníthető egymástól, hanem a valóságban ezek metszik egymást.

A nyugati eredetű interszekcionális szemlélet sokat változott az elmúlt ötven évben, leszögezhető tehát, hogy a ’70-es évek interszekcionalitása nem illeszkedik tökéletesen a szó mai jelentéséhez. Ugyanakkor megmaradt az alapvető koncepció, miszerint az általános érvényű, életszerűtlen elveken alapuló törvényalkotás helyett az emberek tapasztalataiból és valódi élménybeszámolóikból származó adatokra támaszkodva kellene döntésre jussanak a törvényhozók.

Az interszekcionalitás a különböző pozitív és negatív megkülönböztetési módok együttes jelenlétét is megengedi. Így jó példa lehet rá egy bizonyos leköszönt kormánypárti politikus esete, aki szexualitásának leleplezése után nem illett bele a magyar kormány kereszténydemokrata szemléletébe, és egyszerre vált a privilegizált elit és az elnyomott szexuális kisebbségi csoportok tagjává. Lehetséges, hogy az interszekcionalitáson alapuló törvénykezés segítségével elkerülhetőek lennének az ehhez hasonló faramuci helyzetek.

„Gyermekvédelmi” törvénymódosítás-csomag

Ahogy azt már ezelőtti cikkünkben is említettük, az LMBTQ+ közösségek erőszakos elnyomásának legnagyobb mértékben az vetett gátat, amikor a társadalom empátiája megengedte, hogy szégyenkezés és tabukövetés helyett elkezdhessenek informatív és őszinte beszélgetéseket folytatni a szexualitásról. Ennek a diskurzusnak a kibontakozása az USA-ban és nyugaton már a ’80-as években megkezdődött, és rengeteg olyan művészi és popkulturális tartalom megszületésére adott lehetőséget, amelyek a szexuális szabadságok társadalmi elfogadhatóságát hirdették.

A Magyarországon 2021. július 8-án hatályba lépett médiaszabályozás (amelyet sokan csak homofób törvény néven emlegetnek) ezt az össztársadalmi diskurzust hivatott ismét korlátok közé szorítani. Ez a törvény 18-as korhatárbesorolásra kötelez minden olyan műsort, amely a törvényhozó megfogalmazása szerint „… alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme […] a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása”. A 18-as korhatárbesorolású műsorok csak bizonyos, jellemzően esti idősávokban vetíthetőek a televíziós csatornákon.

Azt, hogy egészen pontosan mi számít „népszerűsítésnek” vagy „öncélú ábrázolásnak”, a törvény szövege nem specifikálja, így rengeteg tévécsatornának okoz fejtörést, hogyan lehet ezt a törvényt betartani. A célját azonban elérte: a társadalmi diskurzus alakulását nagy mértékben befolyásoló audiovizuális médiumok megriadtak a szexuális szabadságokra akár csak nyomokban utaló tartalmak kezelésétől, és adott esetben biztonságosabb lehet számukra teljesen leépíteni vagy cenzúrázni a témát. Így viszont hosszú távon az emberek fejébe ismét bekúszhat a félelem attól, amit nem ismernek, hiszen limitált lehetőségük van róla informálódni. Ez az intézkedés közvetve ugyan, de hosszú távon ismét társadalmi kirekesztéshez vezethet.

Házasság és gyermekvállalás

Az azonos neműek jelenleg a világon 29 országban köthetnek törvényes házasságot, továbbá 3 országban ugyan nem köthetnek, de elfogadják a külföldön létrejött házassági papírokat. Ezen felül bizonyos országokban (Egyesült Királyság, Dánia) a bejegyzett élettársi kapcsolat jogkövetkezményei a házasságéval teljes mértékben azonosak. Magyarország ezekből egyik kategóriába sem sorolható. Nálunk lehet ugyan 2009 óta bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni azonos neműek között, de ez a partnerség nem garantálja a házassággal járó összes jogot. A magyar hatóságok által bejegyzett élettársi kapcsolat nem garantálja a névviselés jogát, az apasági védelmet, a partner gyermekének örökbefogadására vonatkozó jogot, a közös örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés jogát.

Ezek a jogi alapok megteremtik az alapot az olyan hátrányos megkülönböztetéshez, amelyben sem az egyén, sem az egyének által alkotott partnerség nem számít egyenrangúnak a törvény előtt a „hagyományos”, heteroszexuális egyénekkel, és a köztük létrejövő kapcsolattal. Ezt az alapvető jogbizonytalanságot tovább tetézi a magyar kormány az elmúlt tíz évben közölt narratívája, mely szerint „az anya nő, az apa férfi” és hogy csak az ilyen típusú partnerség számíthat családnak, ha gyermekük születik. Ez az üzenet és a jogi háttér együttesen a társadalmi kirekesztés közvetlen előidézője.

Heti kutatás

A Pride hónap harmadik hetében az alábbi kérdéseket tettük fel a Pulzus alkalmazásban:
• Szerinted engedélyezni kellene az azonos neműek házasságát Magyarországon?
• Támogatod, hogy Magyarországon a melegek ugyanolyan eséllyel fogadhassanak örökbe gyermeket, mint a heteroszexuálisok?
• Szerinted Magyarországon az LMBTQ+ közösség tagjai megfelelő mértékben vannak képviselve a kormányzásban és a törvényhozásban?

Az első és második kérdés összevetéséből azt az érdekes eredményt sikerült kihozni, hogy a válaszadók 34%-ka alapvetően nem támogatja az azonos neműek házasságát. Közülük azonban 12% mégis támogatja a melegek egyenjogúságát az örökbefogadásban, és közel 14%-uk pedig nem utasítja el kategorikusan az egyenlő eséllyel történő örökbefogadást.

Így elmondható, hogy a válaszadók közül az azonos neműek házasságát legalizálni nem kívánók egynegyedének nincs ellenére, hogy az örökbefogadás terén ne legyen szexualitási alapú megkülönböztetés a magyar jogrendben.

Az alkalmazásban lefolytatott közvéleménykutatás részletes eredményeit az alábbi diagramokon tekinthetitek meg.

Szerinted engedélyezni kellene az azonos neműek házasságát Magyarországon?

Támogatod, hogy Magyarországon a melegek ugyanolyan eséllyel fogadhassanak örökbe gyermeket, mint a heteroszexuálisok?
Szerinted Magyarországon az LMBTQ+ közösség tagjai megfelelő mértékben vannak képviselve a kormányzásban és a törvényhozásban?

Jövő héten újabb tematikus kérdésekkel és elemzéssel várunk titeket, tartsatok velünk!

Töltsd le a Pulzus alkalmazást, vegyél részt kutatásainkban és megháláljuk! Válaszaidért kapott pulzus pontjaidat, értékes nyereményekre válthatod be!

Legyél Te is véleményvezér!

A PULZUS ® AZ APPLIKÁCIÓ LÉTREHOZÓINAK SZELLEMI TERMÉKE, A MÓDSZER ÉS AZ ALKALMAZÁSÁVAL LÉTREJÖTT ADATOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK JOGOSULATLAN FELHASZNÁLÁSA TÖRVÉNYSÉRTÉS.