Társadalmunk legfontosabb pillére az emberi jogok, melyek elfogadása és elsajátítása segített felépíteni a mai, többé-kevésbé békés helyzetet. Az ENSZ által 1948. december 10-én elfogadott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata precízen magába foglalja ezeket az eszméket, többek között az esélyegyenlőséget is, illetve meg kell említeni az EU Alapjogi Chartáját is, melyet 2000. december 7-én írtak alá.

De mi is az az esélyegyenlőség? Az Európai Parlament szerint az utóbbi egyezményben az EU arra törekszik, hogy minden polgára egyenlő bánásmódot kapjon, és ne legyen semmiféle hátrányos megkülönböztetés köztük (Európai Parlament, dátum nélk.). Mindenki egyenlő. Nos, ez alapvetően egy elfogadott és nagyra becsült gondolat, aminek megszületése nélkül nem a mai világot élnénk. De biztosak vagyunk-e abban, hogy ez az eszme minden helyzetben megállja a helyét? Erről beszéltem pár nevüket nem vállaló emberrel, és Szabó Andrea politológussal.

Szabó Andrea, PhD, főmunkatárs, TK PTI. (TK PTI, dátum nélk.).

,,Ne legyél ennyire haszontalan!” mondja a lefáradt szülő a lustálkodó tininek – ezt a példát említette hétköznapinak az egyik kérdezett. A többség már biztos átélte ezt a szituációt. A tinédzsert haszontalannak nevezte a szülője, de tényleg az lenne? Tényleg léteznek haszontalan, és hasznos emberek a világunkban? A mindennapokban főként azokat az embereket értékeljük hasznosnak akiknek a világra való hatása pozitív, és segíti a fejlődést. Esetleg olyanokat, akik képesek elviselni a a társadalom felemelésének felelősségét. Viszont előbb-utóbb mindent át lehet kalkulálni pénzbe – ezt a teóriát az egyik interjúalany vetette fel -; akkor helyes az a feltevés, hogy az a hasznos ember, akiből a világ képes profitálni? Természetesen feltevődik az a kérdés is, hogy akkor ki a haszontalan? Persze, az előbbi logikából kifolyólag az, aki a világ által belefektetett pénzmennyiséget nem termeli vissza. Tárgyalhatjuk őket úgy is, mint akik hátráltatják a fejlődést, vagy esetleg úgy, mint akik megkapták azt az említett egyenlő bánásmódot, mégsem éltek vele. Kvázi elutasítják a rendszert. Hogyan lehetséges az, hogy amikor mindenki megérdemli az egyforma mértékű emberséget, valaki, valahogyan, valamely körülmények között, hasznosabb valakinél?

Szabó Andrea szerint mindenki egyformán hasznos, mindenkinek egyforma szerepe van a társadalomban. Az emberi élet értékének dilemmája a társadalom számára szerinte egy roppant bonyolult kérdés. ,,Szerintem a filozófia történetének – visszamenve egészen az ókorig – ez az egyik legfontosabb kérdése, hogy mitől ember az ember, és miért része a társadalomnak – ha egyáltalán része a társadalomnak -, és a társadalom számára miért fontos egy ember. Én szerintem erre nem lehet egy egyszerű mondattal válaszolni, hiszen minden egyes ember más és más és bonyolult kis része egy társadalomnak; az biztos, hogy a társadalomban lévő egyének azok együttesen – nem külön-külön – hanem együttesen alkotják egy adott országnak a társadalmát, és minden egyes ember hozzáteszi a saját részét – tehát nincs olyan, hogy egy ember kevésbé értékes, mint egy másik ember. És ezért mindenkinek azonos jogai és természetesen azonos kötelességei is vannak egy adott társadalomban.”

Ezeknek a kérdéseknek a dilemmáját két – egy jelenkori és egy múltbéli – esetben fogom szemléltetni.

Az önvezető autó dilemmája

A jelenkorban igencsak rivaldafénybe kerültek az önvezető autók. Hatalmas lépés lenne az emberiségnek – amellett, hogy a világ kezd a ,,carsharing” irányába is elmozdulni -, ha az utakon javában ilyen mesterséges intelligenciával ellátott járművek közlekednének. A Kia kutatásai alapján az autóbalesetek 90%-át teszi ki emberi hiba, és az önvezető autók forradalmasításával akár 29447 életet is megmenthetnénk évente (Kia, 2021).

De mi történik, ha egy ilyen jármű elé kiugrik két ember: egy nagyon idős professzor, akinek már csak hónapjai vannak hátra, és egy fiatal bűnöző, mondjuk drogdíler. Melyiküket kéne elütnie az autónak, ha valakit biztosan el kell? „Én nem tudok ember és ember között választani” – nyilatkozta Szabó Andrea – „Én azt a választ tudom adni, hogy nincs más opció erre, mint az, hogy egyiket se. […] Tehát akkor az önvezető autót kell úgy megcsinálni, […] hogy ne jöjjön létre ez a szituáció. Egy társadalomtudós kizárólag olyan úton tudja ezt megközelíteni, hogy hogyan lehet ezt a szituációt elkerülni, hogy emberek élete veszélybe kerüljön, és emberek között kelljen dönteni.”

Az idős professzor – ha úgy tetszik – hasznosabb volt eddigi életében a társadalomnak, ám már nincs sok ideje hátra, viszont a fiatal bűnöző – bármennyire volt eddig haszontalan – még lehet rendkívül értékes ember a hátralévő életében. Akkor a hasznos ember értékes ember? Mi alapján döntsük el, hogy ki éljen és ki haljon? Hiszen tetszik vagy sem, mindig lesznek olyan helyzetek a történelemben amikor két ember élete között kell dönteni. Itt még az is el kell dőljön, hogy mit tartsunk szem előtt: a társadalom jövőjét, vagy az adott ember eddigi életében hozzáadott értékét a társadalomhoz?

Ezt nem kell feltétlenül fekete-fehéren elképzelni, de tegyük fel, hogy vannak hasznosabb, és haszontalanabb emberek a társadalomban. Etikus lenne egy ilyen fajta megkülönböztetés? De hiszen ez alapján el lehetne dönteni az előző kérdés dilemmáját. Bármilyen szabály – kivéve ha véletlenszerű – alapján választunk, az már egy fajta fontossági sorrendet képezne az emberek között. Akkor viszont mindenki életének az értékét lehetne számszerűsíteni? „Szerintem mérni is lehet, mérési szempontokat is lehet hozzá tenni, de […] én, mint társadalomtudós, ebben nem tudok dönteni.” – Szabó Andrea.

Ha nincs ilyen protokoll, ki jogosult dönteni erről? „Egy tudós, egy társadalomtudós számára az emberek élete egyforma fontosságú, mert a tudománynak nem az a feladata, hogy […] hierarchiát állítson fel, és különösen nem az, hogy válasszon. […] A politika feladata az, hogy döntéseket hozzon. A tudomány legfeljebb szempontokat adhat ahhoz, hogyha egy politikusnak döntenie kell, akkor ő milyen szempontok alapján döntsön.” – gondolja Szabó Andrea. Hozzátette, hogy természetesen a bíróságoknak is van döntési jogkörük, viszont ők nem az etikai kérdéseket veszik figyelembe, hanem a jogszabályokat.

Etikus lenne ilyen meghatározott szempontok alapján dönteni egy ilyen helyzetben – egy politikus részéről? Szabó Andrea úgy véli, hogy „bizonyos értelemben, felmentjük őket attól, hogy ezért a döntésért felelősséget vállaljanak. Tehát nem visszük őket a törvény elé, hogyha meg kell nekik hozniuk a társadalom érdekében nehéz döntéseket.”

Viszont létezik az a forgatókönyv is, miszerint – sajátos módon – tényleg mindenki egyenlő. Ahol az az ember aki hasznosabbnak tartja magát, csak elhiszi és értéket ad egy titulusnak – például diplomának – ami igazából nem ad hozzá semmit az élete értékéhez. De akkor mi értelme lenne tanulni? Ha egy katona hasznossága így vagy úgy megegyezik egy munkanélküliével? Ha ezen eszmék alapján kéne választani az önvezető autós kérdésben, a random sorsolás lenne az egyedüli megoldás. Milyen lenne, ha véletlenszerűen kéne eldönteni, hogy ki meneküljön meg a száguldó autó elől?

Rengeteg kérdés merülhet fel még az élet értéke kapcsán. Vegyünk szemügyre egy olyat, melyhez élő példa is társul: meg lehet-e ölni egy vagy több embert, hogy náluk több tudjon megmenekülni?

Az atomszörnyetegek

1945-ben az amerikaiak kétszer is dobtak atombombát Japán lakott területeire. Szinte lehetetlen hangsúlyozni milyen mérhetetlenül nagy volt a pusztítás, a szenvedés, és első sorban a halálozás. A lakosok vitathatatlanul átélték a pokol minden változatát. A második világháború lezárását kikényszerítő amerikai atombombák azzal az érvvel voltak támogatva (Miller, 2019), hogy a háború folytatása több életet – függetlenül, hogy amerikai vagy japán – fog követelni, mint ezek a tömegpusztító fegyverek használata. Még Japán akkori császárja, Hirohito is azt nyilatkozta, hogy a további harc még az emberiség vesztét is okozhatná (BBC, 2020). Elfogadható ez az érvelés? „Én pacifistaként,” – válaszolta Szabó Andrea – „aki háborúellenes, és elítélem az erőszakot, nehezen tudom belátni, hogy nem lehetett volna más módon ezt a kérdést megoldani, de én nem ismerem a történelemnek minden egyes elemét ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, hogy mondjuk a két atombomba közül legalább az egyiknek a ledobása nem lehetett-e valamilyen módon megmagyarázható; a Nagaszakira – tehát a második atombombának a ledobását már végképp nehezen tudom megmagyarázni önmagamnak […].”

Etikus volt-e a bevetésük? Hiszen közben rengeteg ártatlan ember életét elvették, bár megmentettek vele többet. Ha nem így tettek volna, nagyobb lett volna az emberveszteség, viszont senkit sem kezeltek volna hátrányosan, azaz egyenlő lett volna a bánásmód. Etikus lett volna feláldozni több, mint kétszer annyi emberi életet az egyenlőségért? Szívünk szerint meg kellett volna menteni minden életet, de – persze nem ismervén minden létező információt – nem tudjuk, hogy ez megvalósítható lett-e volna. Feláldozható-e az emberi élet több másikért? Alapvető eszméink szerint kifejezetten nem, viszont a körülményeket figyelembe véve feltevődik a kérdés: fel vagyunk-e hatalmazva egy emberi élet kioltására ha azzal megmenthetünk másokat? „Az biztos, hogy mélységesen egyetértek azzal, hogy egy ember életét nem lehet kioltani, sem gyilkosság  útján – tehát nem bűn útján -, de az állam sem teheti meg, hogy elvegye egy ember életét.” – Szabó Andrea.

A fentebbi sorokban két olyan esetet is körbejárunk, melyek megoldására kevesen lennének képesek, de talán senki sem. Az ilyen dilemmák jelen voltak a múltban is, és jelen lesznek a jövőben is. Megrendül-e az esélyegyenlőség ilyen helyzetekben? Hiszen mind az első mind a második példánál választani kell emberi életek értékei között? Kellene legyen egy ilyen fontossági sorrend az emberek között? Ha nem, akkor hogyan oldhatóak meg a fentebbi szituációk? „Ezekre a kérdésekre nincsenek jó válaszok.” – válaszolta az összes kérdezett.

F. L.

 

Felhasználóinknak azt a kérdést tettük fel, hogy egy önvezető autó elé kiugró két ember közül – egy idős professzor és egy fiatal bűnöző – az egyiket muszáj elütni, melyik személy legyen az?

A válaszadók 45 százaléka inkább a fiatal bűnözőt áldozná fel, míg 49 százaléka nem tud, vagy nem kíván dönteni a témában.

Te hogyan döntenél?

Töltsd le a Pulzus alkalmazást, vegyél részt kutatásainkban és megháláljuk! Válaszaidért kapott Pulzus pontjaidat értékes nyereményekre válthatod be!

Legyél Te is véleményvezér!

 

Bibliográfia

BBC, 2020. BBC. [Online] Elérhető: https://bbc.com
[Hozzáférés dátuma: 31 december 2021].

Európai Parlament, dátum nélk. Európai Parlament. [Online] Elérhető: https://euparl.europa.eu
[Hozzáférés dátuma: 4 january 2022].

Kia, 2021. Kia. [Online] Elérhető: https://kia.com
[Hozzáférés dátuma: 2 february 2022].

Miller, K., 2019. Future of Working. [Online] Elérhető: https://futureofworking.com
[Hozzáférés dátuma: 31 december 2021].

TK PTI, dátum nélk. Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi intézet. [Online] Elérhető: https://politikatudomany.tk.hu
[Hozzáférés dátuma: 20 february 2022].

A PULZUS  ®  AZ APPLIKÁCIÓ LÉTREHOZÓINAK SZELLEMI TERMÉKE, A MÓDSZER ÉS AZ ALKALMAZÁSÁVAL LÉTREJÖTT ADATOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK JOGOSULATLAN FELHASZNÁLÁSA TÖRVÉNYSÉRTÉS.